2025. 02. 19. Magyar Ápolók Napja

„Ragyogó szépség: termete, mint hajladozó pálma, barna fürtjei alól azok a mesébe néző kék szemek villannak elő, melyek pillantásában mindig ott lebeg a parázsló tűz, s tojásdad arcán az a leírhatatlan keleti andalgás, mely hol mélabút, hol rejtélyt tükröztet, de mindig megigéz” – így írta le 1935-ben Kossuth Lajos legfiatalabb húgának, Zsuzsannának a megjelenését az Új Idők című lap. „Zsuska”, ahogy a családban nevezték, fájdalmasan fiatalon, 37 évesen halt meg Magyarországtól távol, New York-i emigrációban.

Kossuth szívesen tanítgatta a húgát.

Kossuth és legfiatalabb lánytestvére között mindig is szoros kapcsolat volt. Zsuzsanna 1817-ben született, nyolcadik (az életben maradottak között negyedik) gyermekként. A legenda szerint a szülők inkább fiút szerettek volna, ezért elhatározták, hogy éppen úgy fogják taníttatni, mintha fiú lenne. A csinos, jó felfogású fiatal lányt a nála 15 évvel idősebb bátyja, Kossuth Lajos nyelvekre, történelemre, hazaszeretetre tanította, majd az 1831-es koleralázadások idején mint kolerabiztos akkor 14 éves húgával járta a vidéket.

„A mirigy Széphalmon is pusztít”: írta Kazinczy a kolerajárványról és a lázadásokról.

A család 1841-ben Pestre költözött. Az újságíró-szerkesztő Kossuth munkájába Zsuzsanna is besegített: intézte a levelezést, kivonatokat készített, amikor pedig bátyját bebörtönözték, mindennap meglátogatta. Közben idős szüleit is istápolnia kellett: az elszegényedett család Alsódabason próbált boldogulni, de hiába indított báró Wesselényi Miklós gyűjtést Kossuth családtagjai számára, a mindennapok így is a nélkülözésről szóltak. Kossuth Zsuzsanna ekkor szerezte később végzetesnek bizonyuló tüdőbaját.

Kossuth szabadulása (1840) után jobb napok köszöntöttek a családra. Zsuzsanna, kis túlzással élve, férjét is a bátyjának köszönhette: Meszlényi Rudolf Kossuth menyasszonyának, Meszlényi Teréziának a bátyja volt. Mindkét pár 1841-ben kelt egybe: először Lajos és Terézia, majd néhány hónap múlva Zsuzsanna és Rudolf. Házasságkötésük után a férj sárbogárdi birtokán éltek, 1842-ben megszületett Gizella lányuk, 1843-ban pedig Ilona.

A földbirtokos-ügyvéd-hírlapíró Meszlényi Kossuth Lajos feltétlen híve volt, részt vett a hazai ipart támogató Védegylet megalapításában is. A Védegylet által szervezett bálokban a hölgyek nem a külföldi, párizsi vagy bécsi divatot követték, hanem az itthon előállított kékfestő vagy pöttyös anyagokból varrattak ruhát.

Így tett Kossuth Zsuzsanna is, akiről fennmaradt, hogy a megyebálon honleányhoz méltó módon egyszerű, fehér ruhát viselt, amelynek zöld selyemövébe egy piros rózsát tűzött, amellyel divatot teremtett.

Zsuzsanna már a harmadik gyermekkel volt várandós, amikor férje 1848-ban a pozsonyi országgyűlésről hazafelé tartva megfázott, majd tüdőgyulladást kapott. Nem épült fel belőle: Meszlényi Rudolf 1848-ban meghalt, Kossuth Zsuzsanna pedig három kisgyermekkel egyedül maradt. (Legkisebb gyermeke, Rudolf édesapja halála után néhány héttel született.) Férje korai és váratlan elvesztése érthető módon lesújtotta a 31 éves nőt.

Búskomor lett, anyagi nehézségei támadtak, így gyermekeivel együtt ismét Pestre költözött.

Családját és velük együtt élő, özvegy édesanyját diákok élelmezéséből tartotta el.

A forradalom idején magától értetődő volt, hogy bekapcsolódik a munkába, annak ellenére, hogy akkoriban a legritkább esetben bízták az ápolási feladatokat nőkre. Katonaorvosnak, ápolónak kevesen jelentkeztek: a férfiak hazafias lelkesedésükben inkább közkatonának álltak.

A ma már leginkább a kistarcsai kórház névadójaként ismert Flór Ferenc úgy vélte, nők is elláthatják az ápolási feladatokat, Kossuth pedig kinevezte legfiatalabb húgát főápolónőnek. Így lett Kossuth Zsuzsanna, az első magyar ápolónő.

Kossuth Zsuzsanna feladatai közé tartozott a sebesültek ellátásán kívül az ápolási munkák megszervezése, az ápolónők koordinálása és a felszerelések biztosítása. Amint az Forrai Judit tanulmányából kiderül, Munkácsy Mihály közismert festménye, a Tépéscsinálók is ez utóbbi folyamatot jeleníti meg:

a kötszerhiányt úgy oldották meg, hogy lepedőket, vásznakat újra hasznosítva tépéseket készítettek.

Sokan jelentkeztek önként a feladatra, Kossuth húga pedig fáradhatatlanul szervezte a sebesült katonák ellátását: mindössze négy hónap alatt 72 tábori kórházat tettek működőképessé útmutatásai alapján. Hitvallását így fogalmazta meg:

„Amit teszek, minden magyar asszony kötelessége, hiszen katonáink a csatatéren értünk véreznek, a mi feladatunk tehát, hogy sebeiket bekötözzük.”

A forradalom bukása után bátyjával és három gyermekével együtt Kossuth Zsuzsanna orosz, majd osztrák fogságba esett. A budai várbörtönbe került, de a tárgyaláson számos osztrák katona vallotta, hogy életét Kossuth Zsuzsannának köszönheti.

„Megtettem kötelességemet mint magyar nő: ápoltam a sebesülteket, magyarokat, osztrákokat egyaránt”

– állította védőbeszédében az igazságnak megfelelően, így végül ejtették a vádakat ellene. A fogság azonban nem múlt el nyomtalanul: Gizella lánya epilepsziás lett, Rudolfot a börtönben kapta el a kanyaró. Szabadulása után diákok élelmezéséből tartotta el családját.

Forradalmár társaihoz hasonlóan nem tudott belenyugodni a szabadságharc vereségébe. 1851-ben az ellenállókkal együtt összeesküvést szőtt a rendszer ellen, de a terv egy áruló miatt a császári udvar tudomására jutott.

Kossuth Zsuzsannát ismét bebörtönözték, amit egyébként is gyenge egészsége nagyon megsínylett. Átszállították a bécsi rabkórházba, Kossuth pedig időközben Amerikából próbálta menteni hozzátartozóit. Végül amerikai közbenjárásra Zsuzsanna elhagyhatta a börtönt, azzal a feltétellel, hogy soha többé nem léphet a Monarchia területére.

Életének következő állomása Brüsszel lett. Édesanyjával, nővérével, valamint mindkettőjük gyermekeivel élt szűkösen, nyomorogva.

Zsuzsanna kitanulta a csipkeverést, de Belgiumban sem volt nyugalma a császári tisztektől, akik egyre sürgették, hogy távozzon Amerikába.

Erre csak édesanyja halála után volt hajlandó; 1853 tavaszán családjával együtt Amerikába hajózott. Csipkeverésből próbált megélni, de gyönge egészsége felmondta a szolgálatot: 1854. június 29-én, 37 éves korában elhunyt.

Kossuth Zsuzsanna, az első magyar főnővér, aki Florence Nightingale-t hat évvel megelőzve lett betegápoló. Nightingale 1854-ben, a krími háború idején létesített és felügyelt két korszerű kórházat; Kossuth Zsuzsanna hat évvel korábban lett a betegellátás nélkülözhetetlen és önfeláldozó mintaképe. Születésnapját, február 19-ét 2014-ben a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította az Országgyűlés.

Az ápolás szakma, amely nélkül nem létezik a gyógyítás.

Az ápolás hivatás, amely nélkül nem létezik a gyógyulás.

Empátia, magas szintű szakértelem, köteleségtudat, segíteni akarás és még számtalan olyan készség kell hozzá, amellyel megkönnyítik a betegek életét.

Mindig hálával és tisztelettel gondolunk az ápolóinkra, akik magunk és szeretteink kiszolgáltatott helyzetében mentálisan és fizikailag is támaszt és segítséget nyújtanak.

Ez a nap kiemelten nekik szól.

Írta: Szerkesztőség     2026. február 18. szerda 16:00